Amikor azt érzem, hogy a testem olyan gyenge, hogy ülve is el tudnék ájulni.
Amikor azt érzem, hogy elindulok sétálni és egyben elmenni a 3 percre lévő kisboltba és megtorpanok, hogy valami nem stimmel.
Visszaforduljak? Menjek még egy kört?
Megyek még egy kört, hátha normalizálódik a vérnyomásom, pulzusom, vércukorszintem vagy kitudja mi, amit most érzek... Valami nem stimmel ez tuti.
Mentem a ház körül egy kört , de nem lett jobb. Megláttam egy padot. Sosem ültem még ott. Nem is szeretek padokra leülni, ahol láthatnak. Bár idegesít, hogy a szomszédok is láthatnak, vagy bárki. Most leültem. Erősen fújt a meleg szél. A lehető legjobb időjárás, se túl meleg, se túl hideg.
Elővettem a táskámból egy szőlőcukrot és ittam egy korty vizet. Jól esett cukorhoz jutni. De nem értem! Rendesen reggeliztem, jógáztam, pranayamaztam, bicikliztem, egészen összeszedett vagyok ma. Éppen az ebédhez szerettem volna venni egy kis kenyeret.
Én úgy érzem rendesen eszek, mozgok, karban tartom a mentális egészségemet, pozitívan gondolkozok, azt csinálom amit szeretek és valami mégsem stimmel! De mi?? Mivan velem?
Amikor éppen azt éreztem ma, hogy összekaptam magam és szeretnék kimozdulni a komfortzónámból. Lendületet venni. Megmozgatni az magamat és vele az életemet. Mit csinálok rosszul???
Annyi de annyit önismeretet, spirituális és egészésgmegőrzési dologról tanultam. Mégis a boltba nem mentem el, mert féltem, hogy összeesek.
Annyira sokat voltam mostanában itthon, hogy az otthonomtól levő 4 km-es körzetben mozgok maximum kb 2 hónapja. Ezen szerettem volna változtatni, hogy nyissak, mert érzem, hogy ez így nem okés.
Erre tessék... Jó kis tapasztalás.
Azt sem tudom mit tegyek, kitől kérjek tanácsot.
Nem akarom az életemet egy lakásba tölteni, egyik szobából a másikba mászkálni egész nap.
Nem.
Eddig ezt teljesen jónak éreztem. Imádom. Olyan jól el tudom magamat foglalni itt.
De ez nem élet.
Nem.
Erre haza lettem küldve.. De miért???
