2020. márciusában, amikor elérte Magyarországot is a COVID világjárvány pánik szele, amikor rádöbbentem én is, hogy itt valami kollektíve TÉNYLEG lesz valami nem szokványos.
És nem. Érdekes módon nem a betegség miatt pánikoltam, hanem a kijárási tilalom bevezétésnek hírétől...
Hogyan éli meg ezt az időszakot egy pánikbeteg, klausztrofóbiás, agorafóbiás, kontrollmániás?
Nyilván én csak a saját élményeimről írhatok... Nem tudom ki hogyan élte meg pánikbetegként, de én így:
Lehetséges, hogy be leszek zárva? Korlátoznak a szabadságomban? Nem tehetek azt amit akarok, annak ellenére, hogy az életem nem változik sokat, hiszen alig mozdulok ki otthonról? Lehet, hogy a boltokban kígyózó sorok lesznek, amiket ki kell várnom nincs mese? Lehet, hogy nem bírom, pánikrohamaim lesznek és a pszichiátrián kötök ki? Mivan ha tele van? Akkor mi lesz? éés még sorolhatnám.
Szóval elkezdtem nézni a híreket és ugye egyre nagyobb esély volt arra, hogy tilalom lesz... utána olvastam mit is jelent.. nagyon rosszul lettem tőle.. naponta néztem az adatokat... reménykedtem, hogy hátha itt nem.. hátha itt nem. Már bocsánat, ez most lehet, hogy önzőnek hangzik, de én személy szerint kurvára féltem tőle... Ezután jött a korlátozás, ott valamennyire megnyugodtam, de a kezdés előtti napon nem voltam túl fényesen...
Visszatérve, a lényeg az most ebben a bejegyzésben, hogy mért is ez a blog címe.
Valamilyen szinten be leszünk zárva a kis otthonunkba. A kis belső világunkba. Én is. Még inkább.
Szóval az, hogy mélyebb önismeretre tegyek szert, elég esélyes volt.
Így lett az "ÉNLELŐ"
Karantén... Nos, nem szeretem ezt a szót használni, hiszen egségesen nem volt mindenki karanténban tudtommal. Kijárási korlátozás volt itt Magyarországon. Szóval én inkább korlátozásoknak hívom. Mégis úgy gondoltam, hogy ez a szó megfelel, hiszen ez a karantén szó
jellemezheti azt az állapotot is, amiben lelkileg vagyok már egy ideje. Bezárva saját magam által kreált félelmek kalitkájába.
Így maradt a "KARANTÉN"
(Elég fura is lenne úgy hívni, hogy "Énlelő Korlátozások". Vagy mégsem? elég sok mindenben korlátoz az állapotom. Vagyis inkább saját magamat lekorlátozom az irreális félelmeimmel - amik amúgy számomra reálisak.)
Szóval az én "Énlelő Karantén"-om azt takarja, hogy bár karanténba zártam magam egy ideje, egy bizony értelmezésben, mégis hatalmas önismeretre tettem szert eddigi életem során és ez még koránt sem ért véget.
A járványügyi helyzetben ez fokozódott, hiszen krízisben azért előjönnek eléggé őszinte dolgok a mélyből.
Viszont!
Ez az önismereti folyamat nem állt meg a kijárási korlátozás megszüntetésével.
Számomra most kezdődött csak igazán talán.
Erről az önismereti folyamatról, a gondolataimról, megéléseimről, történeteimről, levont következtetésekről szól ez blog jelenleg.
Céljaim ennek a blognak az írásával:
Kiírni magamból az pánikkal, szorongással kapcsolatos gondolataimat, megéléseimet
Összefoglani, hogy mik is történtek velem ezzel kapcsolatosan
Összefoglalni miket tanultam ebből
Önismereti témákról írni
Segíteni másoknak! Pánikbetegeknek megmutatni, hogy nincsenek egyedül, illetve azoknak akik szeretnék jobban megérteni, hogy mi is ez, miért viselkedik valaki így vagy úgy?
Akár segíteni azoknak is, akik csak ritkán kerülnek igazán szorongató, pánik helyzetbe. Legyenek esetleg ötleteik arra, hogy oldják meg gördülékenyebben, az ilyes fajta helyzeteket.
Nagy örömmel olvasom a hozzászólásokat és akár e-mail-eket, amiket a karantenblog@gmail.com címre írhattok.
Szeretném, ha akár egy kicsit megosztó körként is funkcionálna a blog.
Például: vannak még ötleteid a pánkroham tüneti kezelésére. szívesen megosztod saját gyógyulásod történetét. stb.
Kívánom, hogy találd meg Te is a Önmagad!
Nekem egyre jobban tisztul a kép és remélem nem csak én profitálok majd ebből. (Hanem akár segíthetek is vele)
