Úgy döntöttem elkezdem.

Ma is annyi minden történt, hogy úgy érzem ezt naplóznom kell és talán a gondolataim, megéléseim segíthetnek másokat is.

Emlékszek, hogy 1 hete kezdtem el igazán komolyan venni a helyzetet a járvánnyal kapcsolatosan. Akkor ébredtem rá, hogy oké hogy eddig láttam a körülöttem lévő embereket, hogy gyakrabban mosnak kezet, meg csomó hír erről szól, na de nemár. Ez engem nem érint...

De 1 hete.. 

1 héttel ezelőtt beindult a pánik. Oké, hogy én hozzáállok valahogyan a helyzethez, de függök a környezetemtől is.. Mi van ha a vállalkozásomnak annyi... Amit eddig felépítettem.. Amibe most kezdtem úgy igazán beleállni.. és erre tessék.. Darabjaira hullott.. Gondoltam először.....

Hirtelen elkezdtem mindentől írtózni... hiába mostam kezet, akármihez hozzáértem fertőzöttnek éreztem. 

Nem érintkezhettem senkivel, ami pedig eddig annyira hétköznapi volt.. folyamatosan fertőtlenítettem a kezemet, még akkor is amikor semmihez nem értem hozzá... 

Ami viszont a leginkább a padlóra küldött, az annak a tudata, hogy esetlegesen kijárási tilalom lesz.

Klausztrofóbiás vagyok, de amit inkább igaznak érzek az a kontrollmánia.

Az a tény, hogy megfosztanak annak a szabadságától, hogy én kimehetek oda ahova akarok, brutálisan sokkol és szorongat. Még úgy néhány napig, 1 hétig eltudom képzelni hogy bírom és folyamatosan egyensúlyban tartom magam, nade 2-3 vagy több hónapig?? Micsoda? Ez most komoly?

Mivel a klausztrofóbia mellett pánikbeteg is vagyok, így viszonylag keveset mozdulok ki otthonról, szóval igazából az életvitelem nem sokat változik. Na de az, hogy engem korlátozzanak a szabadságomban és akár még büntetést is kaphatok... Nem tudom leírni az érzést, hogy mennyire szorongató.

Nos erre a helyzetre valamit sürgősen ki kellett találnom...